Fülöp Mihály: Baktalórántháza
Baktalórántháza kedves város,
Terei gondozottan virágos.
Két kis falu határa ért össze:
Őrzi Nyírbakta és Lórántháza népe.
Önkormányzat a város motorja,
Népének sorsát vállán hordja.
Időkbe-látón fejlődést mutat,
Kitűzve a hajnalfényes utat.
Három templom hívja a híveket,
Ahol erősítik a hitüket.
Az Isten ismeri a szíveket,
Megsegíti a sebzett lelkeket.
Az idős emberek ápolását,
Az otthonban gondosan ellátják.
A házi gondozás is segítség,
Így lesz felettük kék színű az ég.
Óvoda, babaház, ovi-zsivaj,
Betölt mindent a sok gyerek-kacaj.
De maholnap rebbenek a szárnyak,
S búcsút intenek az óvodának.
A mi iskolánkban a gyerekek,
Magas-szintű versenyeket nyernek.
A szép, jobb jövőért tanulni kell,
Mert az örök vágy emberré nevel.
A középiskola jó hírneve,
Az ország határát is túllépte.
Elismert a képzés színvonala,
Az oktatást fejlesztő munkája.
Könyvtárban a könyvek rendben állnak,
Kedves olvasni vágyókra várnak.
A rendhagyó magyarórák mindég,
Idézik a könyvtár szép emlékét.
Az énekkarok szép dallamai,
Hallgatóságukat lenyűgözi.
Énekük felhők felett messze száll,
Mindenki zenéje társat talál.
Hogyha nézzük a Városi Tévét,
Látjuk benne a magunk életét.
Átszikrázik rajtunk a jellemünk,
S ki tudja… holnap mire ébredünk?
Az erdő vadaknak ad lakhelyet,
Fája sok házban teremt meleget.
Fenyves Csárda vendégeket fogad,
A „Városinap” vidámságot ad.
Ha nyugovót int a lemenő nap,
Örülünk az esti harangszónak.
Elvégezve a napi munkánkat,
Elmondjuk csendesen az imánkat.
Baktalórántháza, 2010.
A szerző Baktalórántháza Város Díszpolgára, a helyi középiskola nyugalmazott igazgatója.
.jpg)
