Jelenlegi hely

Március 15.

Hölgyeim és Uraim, tisztelt ünneplő Közösség!

„A múlt a jövendőnek tükre.” - Hangzott el Kossuth Lajostól azokon a napokon melyek minden évben újra születnek szívünkben. Március 15-ét ünnepeljük. Ma visszafogottabban, mint korábban,  közös rendezvények nélkül. Március 15-ét a történelmi távlat ellenére is közel érezzük magunkhoz. Mert ez a nap a polgári Magyarország születésnapja. Ezért is fájó, hogy ma nem tudunk együtt ünnepelni úgy, ahogy megszoktuk, ahogy a szívünknek kedves, ahogy szeretnénk. A történelem hozott már jó néhány ilyen csöndes ünnepet. Ma még sincs olyan nemzedék Magyarországon, amely ne ismerné Petőfit, Kossuthot, Batthyányt, Táncsicsot, a 12 pontot vagy a Talpra, magyart. A 48-as forradalmárok tudták mit kockáztatnak, tudták mivel fizethetnek, a legdrágábbal, az Életükkel. Ennek ellenére sem hátráltak meg a Haza és a Magyarság előremozdítása érdekében.

Szinte minden településen találkozunk Petőfi, Kossuth, Táncsics vagy Jókai utcanévvel, van egy emléktábla, vagy van egy szobor, a faluból, városból származó 48-as hős, hősök emlékére. Mi Baktalórántházán 2008 óta a gróf Degenfeld Imre szobra előtt ünnepelünk, hiszen a nemes gróf 1848/49-ben Szabolcs Vármegye főispánja és Kossuth kormánybiztosaként tevékenyen kivette a részét a szabadságharcból. Irányítja és szervezi a vármegyében a szabadságharc alatt a biztos hátteret, a nemzetőrségbe és az önkéntes zászlóaljakba katonákat toboroz, a fegyvereket begyűjti a hadsereg számára, irányítja az összeírásokat, begyűjtéseket. Tevékenységéért kötél általi halálra ítélik és teljes vagyonelkobzásra, később kegyelmet kap.

 1848–49 története tele van kiváló emberi teljesítményekkel, amelyek még ennyi idő távlatából is élővé teszik számunkra a múltat. Emberekkel, akik nemcsak meghalni tudtak Magyarországért, de élni, dolgozni, küzdeni is érte. Az ő alkotó munkájuk, áldozatuk, hősiességük miatt eleven mind a mai napig 1848–49 emlékezete. Ezért könnyű szeretni ezt a napot. Mert március 15 történeteiből, emberi arcaiból magunkra ismerünk. Vágyaik a mi vágyaink, eszményeik a mi eszményeink is.

Szabadság és hűség – ez adja március 15-e erejét. Az 1848–49 nagysága ebben rejlik¸-  sokkal több volt ez egy lázas forradalomnál, egy hősies szabadságharcnál. A változás az ország lelkében, a nemzet egészében zajlott. 1848 márciusa a szabadság örömét, az önrendelkezés szépségét, a polgári fejlődést, egy közösség összetartozásának felemelő érzését hozta el. Ünnepeljük meg ma is azt a napot, amelynek megítélésében nincs vita közöttünk. Ünnepeljük meg, hogy egy nép nemzetté vált.

Emlékezzünk otthonunkban, most épp szerényebb körülmények között. Kicsit több aggodalommal, mint máskor, de bizakodva. Merítsünk erőt abból, hogy ha 173 éve bízni tudtunk egymásban, ma is számíthatunk, támaszkodhatunk egymásra.

Emlékezzünk mindazokra, akik miatt minden tavaszunk a szabadság, a hűség, a remény ünnepe lehet.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Nagy Lajos polgármester